Jób 5

1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
5 A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
10 A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
13 A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
15 A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.