| 1 | Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom. |
| 2 | Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen. |
| 3 | A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem. |
| 4 | Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra. |
| 5 | Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. |
| 6 | Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. |
| 7 | Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim. |
| 8 | Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök. |
| 9 | Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. |
| 10 | Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. |
| 11 | Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. |
