Zsoltárok 25

1 Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
7 Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
14 Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
15 Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
20 Űrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.