Zsoltárok 49

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
3 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
12 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről- nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
14 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.
15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.
16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela.
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
20 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
21 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.