Zsoltárok 59

1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt.
2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
3 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
5 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
9 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
10 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
11 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
12 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
13 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
14 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
18 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!