Márk 15

1 És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
2 És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ű pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
3 És erősen vádolják vala őt a főpapok.
4 Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
5 Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
7 Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
8 És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
9 Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
10 Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.
11 A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
12 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
13 És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
14 Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
15 Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
16 A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.
17 És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
18 És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
19 És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
20 Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
21 És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
22 És vivék őt a Golgotha nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
23 És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
24 És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
25 Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
26 Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
27 Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
28 És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
29 Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
30 Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
31 Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
33 Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
34 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
35 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
36 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő- é Illés, hogy levegye őt.
37 Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
38 És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
39 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
40 Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
41 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
42 És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
43 Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
44 Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
45 És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
46 Ű pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
47 Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.