Efézusiakhoz 1

1 Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratjából, az Efézusban lévő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek.
2 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban,
4 A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ű benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ű előtte szeretet által,
5 Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ű akaratjának jó kedve szerint,
6 Kegyelme dicsőségének magasztalására, a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,
7 A kiben van a mi váltságunk az Ű vére által, a bűnöknek bocsánata az Ű kegyelmének gazdagsága szerint.
8 Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel,
9 Megismertetvén velünk az Ű akaratjának titkát az Ű jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában,
10 Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak;
11 Ű benne, a kiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, a ki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik,
12 Hogy legyünk mi magasztalására az Ű dicsőségének, a kik előre reménykedtünk a Krisztusban:
13 A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével,
14 A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ű dicsőségének magasztalására.
15 Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket,
16 Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben;
17 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Ű megismerésében;
18 És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ű elhívásának a reménysége, mi az Ű öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,
19 És mi az Ű hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk, az Ű hatalma erejének ama munkája szerint,
20 A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Űt a halálból, és ültette Űt a maga jobbjára a mennyekben.
21 Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is:
22 És mindeneket vetett az Ű lábai alá, és Űt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé,
23 Mely az Ű teste, teljessége Ű néki, a ki mindeneket betölt mindenekkel.