| 1 | A presbiter a szeretett Gájusnak, a kit én igazán szeretek. |
| 2 | Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek. |
| 3 | Mert felettébb örültem, a mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, a mint te az igazságban jársz. |
| 4 | Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. |
| 5 | Szeretett barátom, híven cselekszel mindenben, a mit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel, |
| 6 | A kik bizonyságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt; a kiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra. |
| 7 | Mert az ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól; |
| 8 | Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban. |
| 9 | Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, a ki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket. |
| 10 | Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti. |
| 11 | Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. A ki jót cselekszik, az Istentől van; a ki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent. |
| 12 | Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz. |
| 13 | Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked: |
| 14 | Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtől szembe beszélhetünk. |
| 15 | Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint. |
