| 1 | Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből. |
| 2 | És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem. |
| 3 | Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. |
| 4 | Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől. |
| 5 | Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem; |
| 6 | A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. |
| 7 | Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe. |
| 8 | Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ű. |
| 9 | Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle. |
| 10 | Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt. |
| 11 | A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel. |
| 12 | Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket. |
| 13 | Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének. |
| 14 | És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott. |
| 15 | Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat. |
| 16 | És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától. |
| 17 | Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem. |
| 18 | Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam. |
| 19 | Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem. |
| 20 | Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem. |
| 21 | Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem. |
| 22 | Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől. |
| 23 | Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el. |
| 24 | Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól. |
| 25 | Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint. |
| 26 | Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy. |
| 27 | A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás. |
| 28 | Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat. |
| 29 | Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet. |
| 30 | Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom. |
| 31 | Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak. |
| 32 | Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül? |
| 33 | Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját. |
| 34 | Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem. |
| 35 | Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el. |
| 36 | Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem. |
| 37 | Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak. |
| 38 | Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket. |
| 39 | Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el. |
| 40 | Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak. |
| 41 | Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én, |
| 42 | Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik. |
| 43 | Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket. |
| 44 | Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem. |
| 45 | Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek, |
| 46 | Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő. |
| 47 | Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája. |
| 48 | Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket. |
| 49 | Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem. |
| 50 | Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek. |
| 51 | Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké! |
