| 1 | Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt. |
| 2 | És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet. |
| 3 | És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot. |
| 4 | És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét. |
| 5 | Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala; |
| 6 | Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt. |
| 7 | Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe. |
| 8 | Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait. |
| 9 | Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól. |
| 10 | Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik. |
| 11 | Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen. |
| 12 | Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről. |
| 13 | Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai! |
| 14 | Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei! |
| 15 | Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig; |
| 16 | A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről. |
| 17 | Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül, |
| 18 | Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek. |
| 19 | Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön; |
| 20 | Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba: |
| 21 | Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök. |
| 22 | Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok. |
| 23 | Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását. |
| 24 | Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait; |
| 25 | Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett; |
| 26 | Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket. |
| 27 | Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén. |
| 28 | Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget! |
| 29 | Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. |
| 30 | Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék. |
| 31 | Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik! |
| 32 | Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van. |
| 33 | Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet. |
| 34 | Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága. |
| 35 | És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben! |
| 36 | Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat. |
| 37 | Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak, |
| 38 | Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak. |
| 39 | Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala; |
| 40 | Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek, |
| 41 | Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló. |
| 42 | És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé. |
| 43 | Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja. |
