| 1 | Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette. |
| 2 | A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok. |
| 3 | Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet. |
| 4 | Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok. |
| 5 | Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne. |
| 6 | Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire. |
| 7 | Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot? |
| 8 | Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok? |
| 9 | Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember? |
| 10 | Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók. |
| 11 | Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok? |
| 12 | A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak. |
| 13 | Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam. |
| 14 | Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet? |
| 15 | Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte! |
| 16 | Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe. |
| 17 | Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat. |
| 18 | Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam. |
| 19 | Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék. |
| 20 | Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el. |
| 21 | Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem. |
| 22 | Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj. |
| 23 | Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra! |
| 24 | Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül? |
| 25 | A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é? |
| 26 | Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?! |
| 27 | Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait? |
| 28 | Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt. |
