| 1 | Majd felele a Témánból való Elifáz és monda: |
| 2 | Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel? |
| 3 | Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít. |
| 4 | Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is! |
| 5 | Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. |
| 6 | A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened. |
| 7 | Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok? |
| 8 | Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é? |
| 9 | Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg? |
| 10 | Űsz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál. |
| 11 | Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled? |
| 12 | Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid? |
| 13 | Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon? |
| 14 | Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik? |
| 15 | Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében: |
| 16 | Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?! |
| 17 | Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el; |
| 18 | A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót; |
| 19 | A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala. |
| 20 | Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. |
| 21 | A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító! |
| 22 | Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve. |
| 23 | Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. |
| 24 | Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király. |
| 25 | Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen; |
| 26 | Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt. |
| 27 | Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára; |
| 28 | És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak: |
| 29 | Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet. |
| 30 | Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el. |
| 31 | Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. |
| 32 | Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik. |
| 33 | Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát. |
| 34 | Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat. |
| 35 | Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel. |
