| 1 | Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: |
| 2 | Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos! |
| 3 | Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz? |
| 4 | A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled? |
| 5 | Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? |
| 6 | Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. |
| 7 | Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. |
| 8 | A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta. |
| 9 | Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. |
| 10 | Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; |
| 11 | Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít! |
| 12 | Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! |
| 13 | És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? |
| 14 | Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár. |
| 15 | Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; |
| 16 | A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! |
| 17 | A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? |
| 18 | Ű pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem. |
| 19 | Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket: |
| 20 | Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg! |
| 21 | Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád. |
| 22 | Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! |
| 23 | Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. |
| 24 | Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: |
| 25 | És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. |
| 26 | Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. |
| 27 | Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. |
| 28 | Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. |
| 29 | Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. |
| 30 | Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az. |
