| 1 | Jób pedig felele, és monda: |
| 2 | Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart! |
| 3 | Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál! |
| 4 | Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled? |
| 5 | A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is. |
| 6 | Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. |
| 7 | Ű terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé. |
| 8 | Ű köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad. |
| 9 | Ű rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén. |
| 10 | Ű szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig. |
| 11 | Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől. |
| 12 | Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot. |
| 13 | Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót. |
| 14 | Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg? |
