| 1 | Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. |
| 2 | És szóla Jób, és monda: |
| 3 | Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott. |
| 4 | Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. |
| 5 | Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. |
| 6 | Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. |
| 7 | Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. |
| 8 | Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt. |
| 9 | Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! |
| 10 | Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. |
| 11 | Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? |
| 12 | Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! |
| 13 | Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék - |
| 14 | Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek. |
| 15 | Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. |
| 16 | Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? |
| 17 | Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. |
| 18 | A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. |
| 19 | Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad. |
| 20 | Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? |
| 21 | A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. |
| 22 | A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. |
| 23 | A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül. |
| 24 | Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. |
| 25 | Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam. |
| 26 | Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám. |
