| 1 | Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. |
| 2 | És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? |
| 3 | Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem? |
| 4 | Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet? |
| 5 | Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: |
| 6 | Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat! |
| 7 | Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: |
| 8 | Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! |
| 9 | Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: |
| 10 | Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. |
| 11 | Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn. |
| 12 | Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. |
| 13 | Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: |
| 14 | Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? |
| 15 | Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? |
| 16 | Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; |
| 17 | És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; |
| 18 | Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt! |
| 19 | Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; |
| 20 | Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; |
| 21 | Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; |
| 22 | A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom! |
| 23 | Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! |
| 24 | Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! |
| 25 | Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; |
| 26 | Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, |
| 27 | És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: |
| 28 | Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent! |
| 29 | Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte; |
| 30 | (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!) |
| 31 | Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott? |
| 32 | (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.) |
| 33 | Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet: |
| 34 | Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki! |
| 35 | Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. |
| 36 | Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! |
| 37 | Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! |
| 38 | Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; |
| 39 | Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam: |
| 40 | Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei. |
