| 1 | És folytatá Elihu, és monda: |
| 2 | Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom. |
| 3 | Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok. |
| 4 | Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted. |
| 5 | Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje. |
| 6 | Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen. |
| 7 | Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. |
| 8 | És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein: |
| 9 | Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok. |
| 10 | Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek: |
| 11 | Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben. |
| 12 | Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki. |
| 13 | De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket. |
| 14 | Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló. |
| 15 | A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket. |
| 16 | Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva; |
| 17 | De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság. |
| 18 | Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el. |
| 19 | Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre! |
| 20 | Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből. |
| 21 | Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted. |
| 22 | Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő? |
| 23 | Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél? |
| 24 | Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek! |
| 25 | Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja. |
| 26 | Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. |
| 27 | Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, |
| 28 | A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. |
| 29 | De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását? |
| 30 | Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit. |
| 31 | Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen. |
| 32 | Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen. |
| 33 | Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. |
| 34 | Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. |
