| 1 | És felele a témáni Elifáz, és monda: |
| 2 | Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben? |
| 3 | Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted; |
| 4 | A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted; |
| 5 | Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz! |
| 6 | Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége? |
| 7 | Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? |
| 8 | A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. |
| 9 | Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak. |
| 10 | Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. |
| 11 | Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek. |
| 12 | Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. |
| 13 | Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. |
| 14 | Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. |
| 15 | Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. |
| 16 | Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék: |
| 17 | Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? |
| 18 | Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: |
| 19 | Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! |
| 20 | Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. |
| 21 | Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül? |
