| 1 | Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda: |
| 2 | Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem! |
| 3 | Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? |
| 4 | És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz- é, mint ő? |
| 5 | Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel! |
| 6 | Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket! |
| 7 | Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le! |
| 8 | Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel: |
| 9 | Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed! |
| 10 | Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör! |
| 11 | Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban! |
| 12 | Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak. |
| 13 | Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak. |
| 14 | Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét. |
| 15 | Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik. |
| 16 | Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein. |
| 17 | Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák. |
| 18 | Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is. |
| 19 | Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?! |
