Zsoltárok 120
| 1 | Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem. |
| 2 | Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! |
| 3 | Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?! |
| 4 | Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával. |
| 5 | Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom! |
| 6 | Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel! |
| 7 | Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek. |
