| 1 | Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról; |
| 2 | A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének: |
| 3 | Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; |
| 4 | Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; |
| 5 | Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! |
| 6 | Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein: |
| 7 | Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! |
| 8 | Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! |
| 9 | Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! |
| 10 | Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől! |
| 11 | Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; |
| 12 | Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. |
| 13 | Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: |
| 14 | Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; |
| 15 | Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; |
| 16 | Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. |
| 17 | Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. |
| 18 | Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog. |
