| 1 | Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. |
| 2 | A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, |
| 3 | Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! |
| 4 | Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?! |
| 5 | Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! |
| 6 | Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének! |
| 7 | Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig! |
| 8 | Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk! |
| 9 | Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet! |
