| 1 | Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. |
| 2 | Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! |
| 3 | A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek. |
| 4 | Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. |
| 5 | Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet. |
| 6 | Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. |
| 7 | Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát! |
| 8 | Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján! |
| 9 | Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela. |
| 10 | A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. |
| 11 | Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek! |
| 12 | A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad. |
| 13 | Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. |
| 14 | Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak. |
