| 1 | Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet. |
| 2 | Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted! |
| 3 | Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké! |
| 4 | Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem! |
| 5 | Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. |
| 6 | Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela. |
| 7 | Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. |
| 8 | Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! |
| 9 | Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök! |
| 10 | Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. |
| 11 | Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! |
| 12 | És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok. |
