| 1 | Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. |
| 2 | A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. |
| 3 | Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon. |
| 4 | Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire. |
| 5 | Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. |
| 6 | Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. |
| 7 | Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. |
| 8 | Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. |
| 9 | A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem. |
| 10 | Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak. |
| 11 | Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. |
| 12 | Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. |
| 13 | Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; |
| 14 | Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. |
| 15 | Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek. |
