| 1 | Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. |
| 2 | Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. |
| 3 | Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. |
| 4 | Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol. |
| 5 | Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket. |
| 6 | Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. |
| 7 | De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. |
| 8 | A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: |
| 9 | Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! |
| 10 | Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin. |
| 11 | Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem. |
| 12 | Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen. |
| 13 | Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. |
| 14 | Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. |
| 15 | Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. |
| 16 | Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. |
| 17 | Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. |
| 18 | Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. |
| 19 | Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. |
| 20 | De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. |
| 21 | Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. |
| 22 | Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. |
| 23 | Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. |
| 24 | Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata! |
| 25 | Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. |
| 26 | Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt. |
| 27 | Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké! |
| 28 | Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége. |
| 29 | Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. |
| 30 | Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. |
| 31 | Űt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. |
| 32 | Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! |
