| 1 | Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. |
| 2 | Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van! |
| 3 | Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek. |
| 4 | Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét! |
| 5 | Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. |
| 6 | A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul. |
| 7 | Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt. |
| 8 | Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket. |
| 9 | Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik. |
| 10 | Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk. |
| 11 | Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. |
| 12 | Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére! |
| 13 | Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? |
| 14 | Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. |
| 15 | Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt. |
| 16 | Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán; |
| 17 | Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről. |
| 18 | Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket. |
| 19 | Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. |
| 20 | Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. |
| 21 | Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból. |
| 22 | A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat. |
| 23 | Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik. |
