| 1 | Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről. |
| 2 | Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. |
| 3 | Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. |
| 4 | Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet. |
| 5 | És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. |
| 6 | Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében. |
| 7 | Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája. |
| 8 | Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé. |
| 9 | Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged. |
| 10 | Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban. |
| 11 | Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. |
| 12 | Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki! |
| 13 | Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked. |
| 14 | Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája. |
| 15 | Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek vonulnak utána, az ő társnői; néked hozzák őket. |
| 16 | Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába. |
| 17 | Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. |
| 18 | Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek! |
