| 1 | Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. |
| 2 | Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói! |
| 3 | Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény. |
| 4 | Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány. |
| 5 | Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet. |
| 6 | Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül, |
| 7 | A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? |
| 8 | Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. |
| 9 | Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre; |
| 10 | Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört. |
| 11 | De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják. |
| 12 | Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről- nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön. |
| 13 | Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. |
| 14 | Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela. |
| 15 | Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. |
| 16 | Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela. |
| 17 | Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége; |
| 18 | Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána. |
| 19 | Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal: |
| 20 | Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. |
| 21 | Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. |
