| 1 | Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig. |
| 2 | A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. |
| 3 | Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. |
| 4 | Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: |
| 5 | Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet! |
| 6 | És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela. |
| 7 | Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened. |
| 8 | Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak. |
| 9 | De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; |
| 10 | Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. |
| 11 | Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. |
| 12 | Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. |
| 13 | Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é? |
| 14 | Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! |
| 15 | És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. |
| 16 | A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? |
| 17 | Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! |
| 18 | Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök. |
| 19 | A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. |
| 20 | Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. |
| 21 | Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat. |
| 22 | Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: |
| 23 | A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását. |
