| 1 | Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. |
| 2 | Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől; |
| 3 | Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok! |
| 4 | Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem. |
| 5 | Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem. |
| 6 | Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem. |
| 7 | Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám. |
| 8 | Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela. |
| 9 | Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből. |
| 10 | Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban. |
| 11 | Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban. |
| 12 | Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság. |
| 13 | Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: |
| 14 | Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, |
| 15 | A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben. |
| 16 | A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. |
| 17 | Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. |
| 18 | Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat. |
| 19 | Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. |
| 20 | Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent. |
| 21 | Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét. |
| 22 | A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. |
| 23 | Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. |
| 24 | Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. |
