| 1 | Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja. |
| 2 | Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai? |
| 3 | Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön. |
| 4 | Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve. |
| 5 | Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja. |
| 6 | A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas. |
| 7 | Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram! |
| 8 | Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok. |
| 9 | Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot. |
| 10 | Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél. |
| 11 | Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. |
| 12 | És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön! |
