| 1 | Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. |
| 2 | Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! |
| 3 | Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet; |
| 4 | Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram! |
| 5 | Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket! |
| 6 | Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela. |
| 7 | Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost. |
| 8 | Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg? |
| 9 | Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet. |
| 10 | Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram. |
| 11 | Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását. |
| 12 | Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk! |
| 13 | Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. |
| 14 | Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela. |
| 15 | Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost. |
| 16 | Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak. |
| 17 | Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. |
| 18 | Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem! |
