| 1 | Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. |
| 2 | Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet. |
| 3 | Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől. |
| 4 | A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket. |
| 5 | Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek. |
| 6 | Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket? |
| 7 | Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan. |
| 8 | De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet. |
| 9 | És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja. |
| 10 | Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. |
| 11 | Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek. |
