| 1 | Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld. |
| 2 | Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét! |
| 3 | Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid. |
| 4 | Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela. |
| 5 | Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain. |
| 6 | A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne. |
| 7 | A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela. |
| 8 | Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát. |
| 9 | A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak. |
| 10 | Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt. |
| 11 | Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat. |
| 12 | Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre. |
| 13 | Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat, |
| 14 | A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban. |
| 15 | Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela. |
| 16 | Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel! |
| 17 | Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt. |
| 18 | Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. |
| 19 | Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára. |
| 20 | Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem. |
