| 1 | Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. |
| 2 | Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid. |
| 3 | Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek. |
| 4 | A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela. |
| 5 | A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat! |
| 6 | Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal; |
| 7 | Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás; |
| 8 | Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal! |
| 9 | Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője. |
| 10 | Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. |
| 11 | És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. |
