| 1 | Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. |
| 2 | Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: |
| 3 | Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! |
| 4 | Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. |
| 5 | Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. |
| 6 | A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől. |
| 7 | Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. |
| 8 | A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela. |
| 9 | Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek. |
| 10 | Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet. |
| 11 | Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela. |
| 12 | Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén? |
| 13 | Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén? |
| 14 | De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom: |
| 15 | Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem? |
| 16 | Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. |
| 17 | Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. |
| 18 | Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. |
| 19 | Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. |
