| 1 | Zsoltár, ének szombat napra. |
| 2 | Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! |
| 3 | Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat. |
| 4 | Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel. |
| 5 | Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem. |
| 6 | Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! |
| 7 | A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt: |
| 8 | Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők; |
| 9 | Te pedig Uram, magasságos vagy örökké! |
| 10 | Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők! |
| 11 | De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal. |
| 12 | És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem. |
| 13 | Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon. |
| 14 | Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak. |
| 15 | Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; |
| 16 | Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne! |
