| 1 | Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg! |
| 2 | Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek! |
| 3 | A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek? |
| 4 | Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői. |
| 5 | A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet. |
| 6 | Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják. |
| 7 | És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene! |
| 8 | Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre? |
| 9 | A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é? |
| 10 | A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ű, a ki az embert tudományra tanítja: |
| 11 | Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók. |
| 12 | Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre; |
| 13 | Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek! |
| 14 | Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! |
| 15 | Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek. |
| 16 | Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen? |
| 17 | Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben. |
| 18 | Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. |
| 19 | Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet. |
| 20 | Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? |
| 21 | Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét. |
| 22 | De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája; |
| 23 | És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk. |
