| 1 | Énekek éneke, mely Salamoné. |
| 2 | Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál. |
| 3 | A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok. |
| 4 | Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged. |
| 5 | Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei. |
| 6 | Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem. |
| 7 | Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál? |
| 8 | Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül. |
| 9 | A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. |
| 10 | Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban. |
| 11 | Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel. |
| 12 | Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem. |
| 13 | Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál. |
| 14 | Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem. |
| 15 | Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok. |
| 16 | Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő. |
| 17 | A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa. |
