| 1 | Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! |
| 2 | A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi. |
| 3 | Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek. |
| 4 | Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk. |
| 5 | Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. |
| 6 | Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. |
| 7 | Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket. |
| 8 | Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből. |
| 9 | Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt. |
| 10 | Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától. |
| 11 | Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban. |
| 12 | A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik. |
| 13 | Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el. |
| 14 | A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni. |
| 15 | Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk. |
| 16 | Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk! |
| 17 | Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; |
| 18 | A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon! |
| 19 | Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre! |
| 20 | Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre? |
| 21 | Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. |
| 22 | Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb! |
