| 1 | Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, úgy jön az Úr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek az én törvényem ellen! |
| 2 | Kiáltnak hozzám: Én Istenem! mi, az Izráel, ismerünk tégedet! |
| 3 | Megvetette Izráel a jót, kergesse hát az ellenség. |
| 4 | Királyt emeltek ők; de nem én általam; fejedelmet választottak, de tudtomon kivül. Ezüstjökből és aranyukból bálványokat formáltak; csak azért, hogy semmivé legyen. |
| 5 | Megútálta a te borjúdat, oh Samaria! Haragom felgerjedt ellenök. Meddig nem lehetnek még tiszták? |
| 6 | Mert ez is Izráelből való! kézműves csinálta azt, és nem Isten az. Bizony forgácscsá lesz Samaria borjúja! |
| 7 | Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba; termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt. |
| 8 | Elnyeletett Izráel! Olyan immár a népek közt, mint az edény, a melyen nincs gyönyörűség. |
| 9 | Mert ők Assiriához folyamodnak; Efraim magában bolygó vadszamár; szeretőket bérelnek. |
| 10 | De ha bérelnek is a pogányok közt, most összegyűjtöm őket, és kezdenek majd lefogyni a fejedelmek királyának terhétől. |
| 11 | Mivel megszaporította Efraim az oltárokat a bűnre, bűnre vezették őt az oltárok. |
| 12 | Ha tízezer törvényt írnék is elébe, idegennek tekintenék azokat. |
| 13 | Nékem szánt áldozatképen húst vágnak és esznek; az Úr nem tekint azokra kedvesen. Immár megemlékezik az ő álnokságukról, és megbünteti az ő vétkeiket; Égyiptomba fognak ők visszatérni. |
| 14 | Most Izráel elfeledkezett az ő alkotójáról és palotákat épített; Júda megerősített városokat szaporított. De én tüzet bocsátok városaira, és az emészti meg az ő erősségeit. |
