Máté 15

1	Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:
2	Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
3	Ű pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?
4	Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
5	Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.
6	És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
7	Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván:
8	Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.
9	Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
10	És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:
11	Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.
12	Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
13	Ű pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
14	Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
15	Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.
16	Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?
17	Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
18	A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.
19	Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.
20	Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.
21	És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.
22	És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.
23	Ű pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.
24	Ű pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
25	Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!
26	Ű pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
27	Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.
28	Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.
29	És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.
30	És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket,
31	Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét.
32	Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton.
33	És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?
34	És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Űk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.
35	És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.
36	És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
37	És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.
38	A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
39	És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.