Máté 22

1	És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
2	Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
3	És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
4	Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
5	De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
6	A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
7	Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
8	Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
9	Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
10	És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
11	Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
12	És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
13	Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
14	Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
15	Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
16	És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
17	Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
18	Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
19	Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
20	És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
21	Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
22	És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
23	Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
24	Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
25	Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
26	Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
27	Legutoljára pedig az asszony is meghala.
28	A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
29	Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30	Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31	A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
32	Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
33	És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
34	A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
35	És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36	Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37	Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38	Ez az első és nagy parancsolat.
39	A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40	E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
41	Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
42	Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
43	Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
44	Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
45	Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
46	És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.