| 1 | És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: |
| 2 | Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze. |
| 3 | És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. |
| 4 | Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. |
| 5 | De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; |
| 6 | A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. |
| 7 | Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. |
| 8 | Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. |
| 9 | Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. |
| 10 | És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. |
| 11 | Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája. |
| 12 | És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. |
| 13 | Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. |
| 14 | Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. |
| 15 | Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. |
| 16 | És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. |
| 17 | Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? |
| 18 | Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? |
| 19 | Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. |
| 20 | És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? |
| 21 | Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. |
| 22 | És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének. |
| 23 | Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt, |
| 24 | Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének. |
| 25 | Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá; |
| 26 | Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen. |
| 27 | Legutoljára pedig az asszony is meghala. |
| 28 | A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala. |
| 29 | Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. |
| 30 | Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. |
| 31 | A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván: |
| 32 | Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. |
| 33 | És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán. |
| 34 | A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének; |
| 35 | És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: |
| 36 | Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? |
| 37 | Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. |
| 38 | Ez az első és nagy parancsolat. |
| 39 | A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. |
| 40 | E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. |
| 41 | Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus, |
| 42 | Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé. |
| 43 | Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván: |
| 44 | Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. |
| 45 | Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia? |
| 46 | És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni. |
