| 1 | Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. |
| 2 | Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. |
| 3 | A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; |
| 4 | Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. |
| 5 | Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. |
| 6 | Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! |
| 7 | Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. |
| 8 | A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. |
| 9 | Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. |
| 10 | Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. |
| 11 | Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. |
| 12 | Ű pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. |
| 13 | Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő. |
| 14 | Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. |
| 15 | És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. |
| 16 | Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. |
| 17 | Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. |
| 18 | A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. |
| 19 | Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. |
| 20 | És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. |
| 21 | Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. |
| 22 | Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. |
| 23 | Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. |
| 24 | Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; |
| 25 | Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. |
| 26 | Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; |
| 27 | El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. |
| 28 | Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. |
| 29 | Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. |
| 30 | És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. |
| 31 | Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. |
| 32 | És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. |
| 33 | És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. |
| 34 | Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. |
| 35 | Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; |
| 36 | Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. |
| 37 | Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? |
| 38 | És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? |
| 39 | Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? |
| 40 | És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. |
| 41 | Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. |
| 42 | Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; |
| 43 | Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. |
| 44 | Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? |
| 45 | Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. |
| 46 | És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre. |
