| 1 | A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök. |
| 2 | És a követ a sírról elhengerítve találák. |
| 3 | És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. |
| 4 | És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben: |
| 5 | És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? |
| 6 | Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, |
| 7 | Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. |
| 8 | Megemlékezének azért az ő szavairól. |
| 9 | És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. |
| 10 | Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak. |
| 11 | De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik. |
| 12 | Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon. |
| 13 | És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. |
| 14 | És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek. |
| 15 | És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton. |
| 16 | De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. |
| 17 | Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal? |
| 18 | Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon? |
| 19 | És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt: |
| 20 | És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt. |
| 21 | Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. |
| 22 | Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; |
| 23 | És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. |
| 24 | És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. |
| 25 | És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak! |
| 26 | Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? |
| 27 | És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak. |
| 28 | Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. |
| 29 | De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. |
| 30 | És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. |
| 31 | És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük. |
| 32 | És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat? |
| 33 | És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának. |
| 34 | Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak! |
| 35 | És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről. |
| 36 | És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek! |
| 37 | Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. |
| 38 | És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? |
| 39 | Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van! |
| 40 | És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. |
| 41 | Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok? |
| 42 | Űk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, |
| 43 | Melyeket elvőn, és előttök evék. |
| 44 | És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. |
| 45 | Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat. |
| 46 | És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: |
| 47 | És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. |
| 48 | Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. |
| 49 | És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel. |
| 50 | Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. |
| 51 | És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe. |
| 52 | Űk pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe; |
| 53 | És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen. |
