| 1 | Saulus pedig szintén javallta az ő megöletését. És támada azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és mindnyájan eloszlának Júdeának és Samáriának tájaira, az apostolokat kivéve. |
| 2 | Istvánt pedig eltakaríták kegyes férfiak, és nagy sírást tőnek ő rajta. |
| 3 | Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöczbe veti vala. |
| 4 | Amazok annakokáért eloszolván, széjjeljártak, hirdetve az ígét. |
| 5 | És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust. |
| 6 | A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, a miket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék. |
| 7 | Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek voltak, nagy hangon kiáltva kimenének; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyula. |
| 8 | És lőn nagy öröm abban a városban. |
| 9 | Egy Simon nevű ember pedig már előbb gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt és elámította Samária népét, magát valami nagynak állítván: |
| 10 | Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama nagy ereje! |
| 11 | Azért figyeltek pedig rá, mert sok időn át az ördögi mesterségekkel elámította őket. |
| 12 | De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok. |
| 13 | És Simon maga is hűn, és megkeresztelkedvén, Fileppel tarta; és látván, hogy jelek és nagy erők lesznek, álmélkodik vala. |
| 14 | Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost; |
| 15 | Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket: |
| 16 | Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. |
| 17 | Akkor kezeiket reájuk veték, és vőnek Szent Lelket. |
| 18 | Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálá őket pénzzel, |
| 19 | Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen. |
| 20 | De Péter monda néki: A te pénzed veled együtt veszszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető. |
| 21 | Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten előtt. |
| 22 | Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolatja. |
| 23 | Mert látom, hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel. |
| 24 | Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, a miket mondtatok, reám ne jőjjön. |
| 25 | Azok annakokáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak ígéjét, megtérének Jeruzsálembe, és a Samaritánusoknak sok falujában prédikálák az evangyéliomot. |
| 26 | Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. |
| 27 | És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe; |
| 28 | És visszatérőben volt és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát. |
| 29 | Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! |
| 30 | Filep azért oda futamodván, hallá, a mint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, a mit olvasol? |
| 31 | Ű pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé. |
| 32 | Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképen nem nyitotta fel az ő száját. |
| 33 | Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földről az ő élete. |
| 34 | Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről? |
| 35 | Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust. |
| 36 | Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? |
| 37 | Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. |
| 38 | És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt. |
| 39 | Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert tovább méne az ő útján örömmel. |
| 40 | Filep pedig találtaték Azótusban; és széjjeljárva hirdeté az evangyéliomot minden városnak, míglen Czézáreába juta. |
