| 1 | Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; |
| 2 | Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. |
| 3 | De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. |
| 4 | Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. |
| 5 | Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, |
| 6 | Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. |
| 7 | Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. |
| 8 | Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek, |
| 9 | Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, |
| 10 | A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. |
| 11 | És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. |
| 12 | Ű azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára, |
| 13 | Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei. |
| 14 | Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. |
| 15 | Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta: |
| 16 | Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat, |
| 17 | Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. |
| 18 | A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat. |
| 19 | Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, |
| 20 | Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, |
| 21 | És lévén nagy papunk az Isten háza felett: |
| 22 | Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől, |
| 23 | És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett, |
| 24 | És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, |
| 25 | El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. |
| 26 | Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, |
| 27 | Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket. |
| 28 | A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; |
| 29 | Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? |
| 30 | Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. |
| 31 | Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni. |
| 32 | Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki, |
| 33 | Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak. |
| 34 | Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben. |
| 35 | Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. |
| 36 | Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. |
| 37 | Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. |
| 38 | Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. |
| 39 | De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. |
